Matalie egyik barátja beküldött egy esszét amiben arról ír, hogy találkozott Miley Cyrussal a könyvdedikálásán Márciusban: 10:45 volt és belémcsapott: Találkozni fogok Miley Cyrussal aki a példaképem már 5 éve. Aztán elcsöndesedtem

Ideges voltam! Bár mi más lehettem volna? Aztán jöttek a könnyek. Mielőtt láthattam volna már sírtam. A mi kis csapatunk elkezdte mondogatni: "Úristen Natalie ne sírj! Olyan lesz a fejed mint a paradicsom a képen"

És akkor jöttek a biztonságiak akik megkérdezték, hogy jól vagyok-e. Aztán végül 11:00-kor már annyira sírtam, hogy beszélni se tudtam. Eléggé nevetséges. Útban a 3. emeletre vagy 4 kamera fókuszált rám. Nem nagyon élveztem mivel sírtam! De nem nagyon érdekelt, mert útban voltam, hogy találkozzam Mileyval.(remegek miközben ezt írom)

Amikor felértünk mégjobban kiborultam. Az MTV odajött hozzám és meginterjúvolt és éppenhogy tudtam valamit mondani nekik. Aztán jött az én időm.

Felmentem hozzá és automatikusan szemkontaktusba kerültünk. Felált és egy óriási ölelést kaptam tőle aztán pedig azt mondta "oooh te jó ég, te olyan édes vagy" Aztán elvettem a könyvem és aláírta és kaptam mégegy ölelést, ezalatt a mamámra néztem

és olyan volt mintha ő is sírna! Aztán csináltunk egy képet, de persze én nem vittem fényképezőgépet. De ez nem is volt baj, mert minden hírcsatorna csinált képet is és videót is. Bárcsak örökké tartott volna az a találkozás